Ugrás :-)

Ma kora este szokás szerint órára tartottam Budaörsre. Ilyenkor általában Diósd felé közelítem meg a kamaraerdei Közösségi házat, mert rövidebb. Útban az óra helyszíne felé káprázatos látványban volt részem :-) A Tétényi-Fennsíkot bearanyozta a lemenő nap millió sugara. Az elmúlt napok csapadékos időjárásának köszönhetően a levegő csodálatosan tiszta volt. Nagyon jó érzés volt amikor a piros lámpánál oldalra néztem és a napfényben fürdő Dunát láttam. Amikor előre tekintettem csodálatos , már-már művészi felhőformákat láttam.
Ezek után már alig vártam, hogy odaérjek az órára :-) A szívem megtelt vidámsággal, mert tudtam hogy nagyon jót fogok táncolni és a barátaimmal lehetek :-)
Kanyarodjunk még egy kicsit vissza a kezdetekhez.
A cha-cha - cha után szinte repült az idő. A táncok egyre jobban mentek. Könnyen tanultunk. A bécsi keringő, a slow-fox, a madison már nem volt annyira nehéz, bár néha kicsit küzdelmes volt. De nem adtuk fel és megtanultuk. Észre sem vettük és lassan véget ért a tíz hét kezdő tánctanfolyam. Rengeteget tanultunk és már nagyon vártuk a folytatást. Akkor még nem gondoltam, hogy a tánc életem meghatározó része lesz a későbbiekben. Azon kaptam magam, hogy több lett az önbizalmam és mindig vidám vagyok ha táncolok. Ilyenkor a problémák távolra kerülnek. Az idő előrehaladtával a barátságok egyre szorosabbak lettek. Néha olyan érzésem van, mintha lenne még három húgom.
Minden ember más, de a tánc szeretete egy olyan kapocs, ami összeköt minket. Mindenkit olyannak szeretünk, amilyen. Ez a nagyszerű a mi táncos csapatunkban.
Amikor elkezdődött a haladó tanfolyam még mindig nem volt táncpartnerem. Ez engem egyáltalán nem zavart, mert így hozzászoktam ahhoz, hogy a táncpartnerem vezetésére figyeljek és ne egy ember vezetési stílusához szokjak csak hozzá.

Egyenlőre ennyi:-) Folytatás a napokban :-)

Első szakasz :-)

Az első időben semmi változás nem történt. Az angol keringő nagyon könnyű volt, de még akkor is azt éreztem, hogy két fa van a lábam helyén. Ennek ellenére tudtam, hogy menni fog. Mire a cha-cha-cha-hoz értünk már egész jól ment a keringő és az önbizalmam is kezdett visszatérni. Azon vettem észre maga, hogy a zene ütemére táncolok és az arcomon már kevésbé látszódik a koncentráció.
Aztán elérkeztünk a cha-cha-cha-hoz és minden kezdődött elölről. Az önbizalmam megint kezdett a nullához közelíteni. Latin tánc lévén a lépések és a ritmus sokkal összetettebb. Amíg csak az alaplépést kellett táncolni, nem volt semmi baj, de amikor már egy-két figurát kellet volna táncolni, az már nem ment. Kicsit elkeseredtem, és azt hittem hogy én soha nem fogok megtanulni táncolni. Egy-két órával később kiderült, hogy mekkorát tévedtem :-)
A társaság kezdett összerázódni. Itt találkoztam először Csillával és Anitával, akik időközben nagyon jó barátaim lettek. Igazi erős szövetség lett a mi barátságunk. Többek között ezért sem fordult meg a feladás gondolata a fejemben.
Vera nagy türelemmel és elhivatottsággal tanított és tanít minket. Nélküle nem tartanék itt, ahol most. És ez nemcsak a táncra igaz.
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy megy a cha-cha-cha :-) Egyik órán egy versenytáncos társunk volt a táncpartnerem , azt éreztem, mintha mindig is tudtam volna táncolni :-) Azt gondolom , akkor fordult át a fejemben a motiváció és a tudásvágy a pozitív irányba. Attól a naptól kezdve nemcsak azért jártam táncolni, hogy csak egy időtöltés legyen a sok közül.  :-) Többet és többet akartam tanulni.
Kérésem meghallgatásra talált :-)

Folytatás a következő bejegyzésben :-)

Miért is jó táncolni ?

-Mert Önbizalmat és Önbecsülést ad.
-Mert fegyelmet ad.
-Mert nagyon sok és jó barátot szerezhetsz.
-Mert rengeteget mozoghatsz.
-Mert kikapcsol és oldja a stresszt.

Én három és fél évvel ezelőtt csöppentem bele , ebbe a számomra ismeretlen világba. Előtte már gondolkodtam rajta, hogy jó lenne mozogni és megtanulni táncolni. Azt már többször kifejtettem és akik ismernek tudják, hogy én nem hiszek a véletlenekben.
Meghívást kaptam egy bálba akkor januárban, amire szívesen elmentem. Minden jól ment addig, amíg fel nem kértek táncolni. Úgy éreztem magam, mintha a lábam helyén két fadarab lenne, annak ellenére, hogy a táncpartnereim nagyon jól vezettek. Akkor nagyon megharagudtam magamra, hogy ennyire béna vagyok . Ez adta meg a végső lökést ahhoz, hogy döntsek.
A véletlenre bíztam magam. Kikerestem, hogy mikor indul a környéken tánctanfolyam és jelentkeztem. Egy héttel később ott találtam magam életem első társastánc óráján.
Akkor ismertem meg Verát és Krisztiánt, az iskola tulajdonosait és vezetőit. Vera lett az én táncoktatóm. Ekkor még nem volt táncpartnerem, de az órák többségében mégis mindig tudtam táncolni valakivel. Akkor még nem tudtam, hogy ez mennyire jó nekem, mert így gyakorlatilag bárkinek a vezetési stílusához tudok alkalmazkodni.
Az első pár órában még nem sok változást vettem észre.
Hogy jutottam el idáig és miért jó a tánc?
A következő bejegyzéseimben választ adok.

Egy biztos Táncolj, mert JÓ , EGÉSZSÉGES , BOLDOGSÁGOT AD :-)