Az első időben semmi változás nem történt. Az angol keringő nagyon könnyű volt, de még akkor is azt éreztem, hogy két fa van a lábam helyén. Ennek ellenére tudtam, hogy menni fog. Mire a cha-cha-cha-hoz értünk már egész jól ment a keringő és az önbizalmam is kezdett visszatérni. Azon vettem észre maga, hogy a zene ütemére táncolok és az arcomon már kevésbé látszódik a koncentráció.
Aztán elérkeztünk a cha-cha-cha-hoz és minden kezdődött elölről. Az önbizalmam megint kezdett a nullához közelíteni. Latin tánc lévén a lépések és a ritmus sokkal összetettebb. Amíg csak az alaplépést kellett táncolni, nem volt semmi baj, de amikor már egy-két figurát kellet volna táncolni, az már nem ment. Kicsit elkeseredtem, és azt hittem hogy én soha nem fogok megtanulni táncolni. Egy-két órával később kiderült, hogy mekkorát tévedtem :-)
A társaság kezdett összerázódni. Itt találkoztam először Csillával és Anitával, akik időközben nagyon jó barátaim lettek. Igazi erős szövetség lett a mi barátságunk. Többek között ezért sem fordult meg a feladás gondolata a fejemben.
Vera nagy türelemmel és elhivatottsággal tanított és tanít minket. Nélküle nem tartanék itt, ahol most. És ez nemcsak a táncra igaz.
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy megy a cha-cha-cha :-) Egyik órán egy versenytáncos társunk volt a táncpartnerem , azt éreztem, mintha mindig is tudtam volna táncolni :-) Azt gondolom , akkor fordult át a fejemben a motiváció és a tudásvágy a pozitív irányba. Attól a naptól kezdve nemcsak azért jártam táncolni, hogy csak egy időtöltés legyen a sok közül. :-) Többet és többet akartam tanulni.
Kérésem meghallgatásra talált :-)
Folytatás a következő bejegyzésben :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése