Ma kora este szokás szerint órára tartottam Budaörsre. Ilyenkor általában Diósd felé közelítem meg a kamaraerdei Közösségi házat, mert rövidebb. Útban az óra helyszíne felé káprázatos látványban volt részem :-) A Tétényi-Fennsíkot bearanyozta a lemenő nap millió sugara. Az elmúlt napok csapadékos időjárásának köszönhetően a levegő csodálatosan tiszta volt. Nagyon jó érzés volt amikor a piros lámpánál oldalra néztem és a napfényben fürdő Dunát láttam. Amikor előre tekintettem csodálatos , már-már művészi felhőformákat láttam.
Ezek után már alig vártam, hogy odaérjek az órára :-) A szívem megtelt vidámsággal, mert tudtam hogy nagyon jót fogok táncolni és a barátaimmal lehetek :-)
Kanyarodjunk még egy kicsit vissza a kezdetekhez.
A cha-cha - cha után szinte repült az idő. A táncok egyre jobban mentek. Könnyen tanultunk. A bécsi keringő, a slow-fox, a madison már nem volt annyira nehéz, bár néha kicsit küzdelmes volt. De nem adtuk fel és megtanultuk. Észre sem vettük és lassan véget ért a tíz hét kezdő tánctanfolyam. Rengeteget tanultunk és már nagyon vártuk a folytatást. Akkor még nem gondoltam, hogy a tánc életem meghatározó része lesz a későbbiekben. Azon kaptam magam, hogy több lett az önbizalmam és mindig vidám vagyok ha táncolok. Ilyenkor a problémák távolra kerülnek. Az idő előrehaladtával a barátságok egyre szorosabbak lettek. Néha olyan érzésem van, mintha lenne még három húgom.
Minden ember más, de a tánc szeretete egy olyan kapocs, ami összeköt minket. Mindenkit olyannak szeretünk, amilyen. Ez a nagyszerű a mi táncos csapatunkban.
Amikor elkezdődött a haladó tanfolyam még mindig nem volt táncpartnerem. Ez engem egyáltalán nem zavart, mert így hozzászoktam ahhoz, hogy a táncpartnerem vezetésére figyeljek és ne egy ember vezetési stílusához szokjak csak hozzá.
Egyenlőre ennyi:-) Folytatás a napokban :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése